Azok a fiatalok, akik az itthoni kilátástalanság miatt már a külföldi "beállok a társadalmi ranglétra legaljára és mosogatok" érzést is megtapasztalták, hazajöttek és körülnéztek, egy lehetőséget látnak maguk előtt az Orbán által megálmodott polgári jövőképben: terhes egyetemistákat szakmunkás párjuk oldalán.
Befejeződött a "külföldre kiránduló" fiatalok első ötéves terve
2009-ben, Mo. második EP választása után beindult a nagy karaván. "Hallottad Marika, a szomszéd Pistáéknál már mind a kettő a Fritzeknél mosogat?" - kezdődött a döglődő vidék felzárkózása a nyugati Európához. Falun szájról-szájra terjedt, a Városban már kisvállalkozókat ültetett a nagykutyák asztalához a munkaerőkölcsönzés. (Persze az orbáni egykulcsos adó hatalmas segítség volt. Nem csoda, hogy hiába veszélyezteti az államadósság csökkentését, valahogy mégsem sikerül meggyőzni a vállalkozókat, hogy "hidd el, neked se jó az egykulcsos, mert nem segítesz vele azokon, akikből megélsz".)
Szóval, a fiatalok fogták a gurulós bőröndöt és elhúzták Nyugatra. Van, aki nem várta meg a diplomát, hanem halasztott, mert az esetleges bukás után az iskolapad még mindig jó mentőöv a kínos (polgári?) családi asztalnál, ha a rokonok kíváncsisága nem hagy alább.
És itt jön a tanmese: Hogy a benzináron spóroljanak, öten ültek a kocsiba: a diplomás, az egyetemista, az asztalos szakmát tanuló, az autószerelő szakmát tanult fiatal és egy 40-es Apuka, aki a családi megélhetést kereste. Az egyetemisták mosogattak, takarítottak odakinn, a "rabszolgamezőkön", és fordították a helyi nyelvet a szakképesítéssel bíróknak. Apuka meg próbált fiatalodni. Szórakozni is közösen jártak, mert szerették a hazai ízeket és azokban a rövid pihenőkben is a munkaadók gúnya tartotta a lelket bennük. Idővel az egyik egyetemista új utat taposott magának. Nem érdekelte a magyar közvetítő cég szerződése, felrúgta és kockázatot vállalva, kihasználva nyelvismeretét, elment más munkát keresni. A többiekben erősödött a honvágy és négy év kinti spórálás után hazafelé vették az irányt. Itthon meglátták a lehetőségeket: az egyetemista a diplomás gyedet, az asztalos fiú a szakmunkásoknak járó minimálbérnyi ösztöndíjat. Így esett meg, hogy a korábban ösztöndíj nélküli fiatal egyetemista gyereket vállalt asztalos párjával.
Kimatekozott megélhetés
Egyetemista: ösztöndíj max. 10.000 Ft diplomás gyed: havi 100.000 Ft
Asztalos: semmi szakmunkás ösztöndíj: havi 80.000 Ft
Hosszútávú következmény: újabb ötéves projekt
Az egyetemista lány újabb gyerekeket vállal, mert a kormány az adózási kedvezményt csak a háromgyerekesekre tervezi. Diplomamunkáját vagy megírja és diplomásként továbbra is otthon ül a gyerekekkel, vagy nem írja meg és a hallgatói szerződés miatt a képzés árát a családmodellben élésre kapott támogatásokból kifizeti, azaz a kapott pénzt visszacsorgatja az államkasszába. Asztalosfiú az álomösztöndíj után Mo-n nem tud megélni, visszajár hát a korábbi aranyeurókat tojó Nyugatra. Immáron ő lesz Apuka az ötfős kocsiban.